Úgy gondolom, hogy a nagy rohanásban néha időt kell szakítani magamra is, amikor behúzom a függönyt, jóleső bizsergéssel a végtagjaimban az egész napos rohanás után elterülök a hálószobámban, és mosollyal nyugtázom a napot: ismét sikerült hasznosnak lennem.

Hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az öröm és a vágy. Lassan felkelek, és levetkőzöm: a frissítő zuhany gondolatára megborzongok. Kissé hűvös van ma, jól néz ki a libabőr a napbarnított bőrömön. Tetszem magamnak. Ez az első és legfontosabb része a dolognak: szerelmesnek lenni önmagunkba - nem nagyon, de egészségesen. Elfogadni azt, amink van. 

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy szép az, ami feltétel nélkül tetszik. Nos, én tetszem magamnak. Már a zuhany alatt állok, a vízsugarat egész erősre állítottam. Élvezem, amint a csupasz testem milliónyi apró ujjacskaként masszírozza. 

Hagyom, hogy elárasszon a kéj. Elhomályosul a világ, remeg a lábam, lerogyok a zuhanytálca aljára. Istennő született.